Egzotic World

Ozegahara-mocsár Japánban

A mocsár állóvíztől teljesen felázott terület, melyet általában sűrű és buja növényzet, néha egybefüggő, mozdulatlan víztükör borít.

Éles határt vonni a tó és a mocsár közt alig lehet, a tavak szélein gyakoriak a mocsarak, amelyeknek a kiterjedése a tó vízállásával változik. Hasonlóképpen a szabályozatlan folyók vize is mocsarakat hozhat létre. Leginkább a folyók deltavidékét lepi el a víz, mely sós, ha a tenger dagálya visszaduzzasztja és édes, ha csak a folyó árvizéből táplálkozik. Az Alföldön a folyók szabályozása előtt igen nagy területeket borítottak el a mocsarak, melyeket mezőgazdasági célokból, az ökológiai szempontok mellőzése miatt jórészt lecsapoltak.

A szabályozatlan vizek partjai mentén mocsaras és lápos területek kínálnak értékes élőhelyeket. A sűrű nádas sok állatfajnak nyújt táplálékot és védelmet, például a barkós cinegének és a törpeegérnek. A mocsarak állandó változáson mennek át. Fejlődésük során a sekély víz helyén száraz földterület alakul ki. A mezőgazdaságilag hasznosítható területek iránti növekvő igények következtében azonban az elmúlt századokban túlságosan felgyorsuA mocsarak természetes velejárói a közép-európai geológiai mélyületeknek. Általában sekély, tápanyagokban gazdag tavak és széles, lomha vízfolyások mellett fekszenek és kiterjednek a sík mélyalföldekre. A mocsarakat legtöbbször sűrűn benövi a nád, a szittyó és a sás. Állatok egész sorának nyújtanak védelmet és vadászterületet; olyanoknak is, amelyek a szomszédos lápterületekről vagy egyéb élőhelyekről látogatnak át. Mások itt honosak és teljes mértékben alkalmazkodtak a náderdőben való élethez. A lápvidéket nyáron lepkék, szitakötők és egyéb rovarok nagy tömegei népesítik be. Olykor-olykor a pompázatos fecskafarkú lepke is fellelhető köztük. Előfordul hogy társul hozzá az Óriásszitakötő is, amely kisebb rovarokra vadászva és körzetét védelmezve állandóan ide-oda röpdös. A nádasban további grinctelenek is élnek, különféle pókok (például kaszáspók), csigák és ászkák. Az ászkák fontos szerepet játszanak a mocsár növényzetének lebontásában és a humuszképzésben. A gyepibékáknak viszont óvakodniuk kell a madaraktól és a vízisiklóktól. A vízipocok a nedvdús növényeket rágja meg. Egyik ellensége a menyét, amely vadászni gyakran jár a nádasba - de kölykeit természetesen száraz területen hozza világra.Itt ez az átalakulás.

Leggyakrabban előforduló állatfajok 

barkós cinege, szegélyes vidrapók, kaszáspók, ugrópók, bölömbika, óriásszitakötő, tarkalepke, vízipocok, réti héja, guvat, búbos vöcsök, nádi sármány, fecskefarkú lepke, gyepibéka, mocsári csiga, ászka, nádirigó, foltos nádiposzáta

Madarak a nádrengetegben 

A mocsaraknak és lápoknak minden bizonnyal a madarak a legfeltűnőbb lakói, különösen is a seregély és a fecskék, amelyek az éjszakát a dús nádasban töltik. Más fajok, mint például a búbos vöcsök, a nádasban fészkelnek. Madárfajok egész sora kötődik szorosan a mocsári élőhelyhez és válik egyre ritkábbá a vizenyős területek csökennésével. Némely kiterjedt lápvidéken még mindig felhangzik a bölömbika hangja. Ez a félénk madár a nádasban vadászik: tőrszerű csőrével békákat, gőtéket, férgeket és halakat „döf fel”. Barna csíkozású tollruhája kitűnően álcázza, különösen akkor, ha „rejtekállásban” csőrét feltartja. A guvat és a réti héja immáron szintén ritka madarak Közép-Európában. A guvat a nádasban puhatestűeket és férgeket keres, míg a réti héja a magasból figyeli a nádrengeteget és leszegett fejjel, hallása és látása segítségével próbálja a kis gerinceseket „kifürkészni”. Kistermetű madarak suhannak ide-oda, amint rovarokat és pókokat keresnek. Közülük az egyik legritkább a jellegzetes hosszú farkú és fekete „bajuszú” barkós cinege. Télen magokkal, nyáron pedig rovarokkal táplálkozik.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat