Egzotic World

Itt megértheted,hogy miért fontos megőrzni természeti kincseinket


Ausztrália politikai értelemben az Ausztrál Államszövetség köznapi elnevezése. Az Ausztrál Államszövetség a hatodik legnagyobb területű ország a Földön; az egyetlen olyan, amely egy egész kontinensre kiterjed, Ausztrália és Óceánia legnagyobb országa. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között található.

Az országnév eredete

A név a latin terra australis incognita kifejezésből ered, jelentése ’ismeretlen déli föld’. Ausztrália felfedezése előtt ezen a helyen egy feltételezett földrészt jelöltek így a térképeken. A szárazföld felfedezése után a kontinenst elnevezték Ausztráliának. A kontinens neve a brit gyarmati idők után, a függetlenedő domínium korában az itt létesülő politikai alakulatra is átment, ami értelmezési problémákhoz vezet, mivel az állam a teljes földrészt nem foglalja magába, a kontinenshez tartozik még Új-Guinea szigete és tágabb értelemben Új-Zéland egy része.

Földrajz 

Műholdkép Ausztráliáról

Ausztrália az Indiai- és a Csendes-óceán határvonalán helyezkedik el. Északon a Timor- és az Arafura-tenger, valamint a Torres-szoros, délen és nyugaton az Indiai-óceán, keleten a Korall- és a Tasman-tenger határolja.

Legészakibb pontja a York-fok (déli szélesség 10°41`), legdélibb pontja pedig a Bass-szorosba nyúló kiszögellés a Wilson-fok (déli szélesség 39°8`); ezek mintegy 3180 km-re vannak egymástól.

A kontinens hossza nyugat-keleti irányban a Steep-foktól (Greenwichtől keletre 113°9`) a Byron-fok-ig (keleti hosszúság 153°9`), mintegy 4000 km.

Jelentősebb félszigetei:

Jelentősebb tengeröblök:

Jelentősebb szigetek:

Domborzat 

Ausztrália domborzati térképe

A kontinens átlagosan 300 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé; teljes területének mindössze 6%-a van 610 m-nél magasabban.

Területének 85%-át az úgynevezett Outback, a világ egyik legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okker síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeérhetetlen sivatagi tájat.

Ausztrália földrajzi szempontból három részre osztható:

Itt található a sziget legmagasabb csúcsa, a 2228 m magas Mount Kosciuszko az Ausztrál Alpokban, továbbá az ország mély folyói és vulkanikus képződményei.
Az átlag 65 km széles, alacsony parti síkság keleten, délkeleten és délnyugaton. Ez Ausztrália legsűrűbben lakott része.
A parti sík területeket a szárazföld belsejétől az átlagosan 1220 m magas Nagy-Vízválasztó-hegység választja el. Ez északról, a York-félsziget végén található York-foktól (Cape York) indul, és a keleti parttal párhuzamosan, 3000 km hosszan – a délkeleten lévő Victoria államig húzódik.
  • középen: Belső-ausztráliai-medence
Elkülönülő részei északon a Carpentaria-öböl síksága, délen a Murray-Darling-alföld és nyugaton az Eyre-tó térsége.
  • nyugaton: Nyugat-ausztráliai-fennsík
A Nyugat-ausztráliai-pajzs átlagosan 300-500 m magas és a kontinens 60%-át foglalja el. Legnagyobb részét bokros sztyepp fedi, peremén helyezkednek el Ausztrália legnagyobb sivatagjai a Nagy-homoksivatag, a Gibson-sivatag, a Nagy-Viktória-sivatag és a Fátlan (Nullarbor)-síkság, valamint a Föld legősibb sziklái. A fennsíkot elszórtan kisebb hegyek, mint például a Macdonell-hegység és az Uluru bontják meg.

Vízrajz

Mivel a földrész igen száraz, kevés rajta a nagyobb vízfolyás. Említésre érdemes folyói a Darling és a Murray, amelyek a Nagy-Vízválasztó-hegység csapadékos lejtőjéről szállítja a vizet az alföld felé. A keleti lejtőkről sok bővizű, de rövid folyó fut a Csendes-óceánba. Legnagyobb időszakos tava az Eyre-tó, kiterjedése állandóan változik. A kontinens nagy része lefolyástalan. Gyakoriak a sós tavak, sós mocsarak.

Éghajlat 

Australia-climate-map MJC01 hu.png

Földrajzi elhelyezkedése következtében Ausztrália egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt óceáni éghajlat a jellemző. Az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár.

A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 22 °C, júliusban – tehát télen – általában 12 °C körül van. (Viszonyításul: Budapesten a téli-nyári átlagos középhőmérsékleti érték közötti különbség 23 °C körüli.)

A belső területeken azonban szélsőséges hőmérsékleti értékek is jellemzőek a kontinentális éghajlati hatás miatt. Meghatározza a hőmérséklet alakulását a tengerszint feletti magasság is. Az éghajlat további alakítói a légáramlások: a nyári passzátszelek, amelyek bőséges csapadékot (nyári monszun) hoznak a kontinens északi, északkeleti részére és a keleti partvidékre.

A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik a déli, délkeleti partokat és Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon – a délkeleti passzátszelek miatt – azonban a tél száraz. Mivel magas hegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.

Élővilág, természetvédelem

Bársonyos aranymadár (Sericulus chrysocephalus)
Koala (Phascolarctos cinereus) egy ausztrál parkban

Ausztráliának a világon egyedülálló növény- és állatvilága van, mert a kontinens évmilliók óta elkülönült a többi kontinenstől. A jelenség oka a kontinens történelmében keresendő. A földrész egykor Ázsia keleti részével volt összekötve, melytől úgy 50 millió éve vált külön – ennek nyomán keletkezett a Maláj-félsziget tengerbe nyúló földnyelve. Abban az időben háromféle emlőscsoport népesítette be Földünket: a tojással szaporodó kloákások, az erszényesek és a méhlepényesek. A kloákás és az erszényes emlősök 50 millió évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába, még mielőtt a tenger végképp elválasztotta volna az ázsiai földrészről. A végeláthatatlan síkságokat kenguruk népesítették be, és itt telepedtek le a kisebb erszényesek: a közönséges vombat és a patkánykenguru is, melyek a talajba vájt alagutakban közlekednek. A leginkább az európai farkasra emlékeztető tasmán tigris a nagyragadozó szerepét töltötte be, a tasmán ördög funkciójának a kontinensünkön honos menyétféléké (nyest, hermelin...) felel meg. Az északi erdők fáit a kuszkuszok, a koalák és az erszényes mókusok népesítenek be. Ez a Földön egyedülálló, gazdag állatvilág veszélybe került. A gyarmatosítók különféle állatokat telepítettek be: a prériket elpusztító nyulakat és a birkákat, melyek Ausztrália szárazabb vidékeire űzték a kengurukat. A macskák és rókák megjelenése nyomán a zsírfarkú erszényescickányt, a vombatot és az közönséges erszényesnyulat hamarosan a kihalás fenyegette.[2] Ausztrália különleges növényei közül ismeretesek az eukaliptusz-fajok, amelyek egyes fajtának a leveleit a koalák előszeretettel fogyasztanak, valamint az akácia-félék és a kefevirágok. Valamely ausztráliai növényfaj jellemzője, hogy rendkívül fényigényes.[3]

Esőerdők

Sivatagos területek

  • növény: 30 fajta tövises fű, boab (baobab) fa, sündisznófű, sóbozót
  • állat: tüskés ördög (hangyával táplálkozik), teve

Ligeterdők

A keleti tengerparton, valamint a délkeleti és délnyugati területeken.

  • növény: eukaliptusz, akácia, páfrány, és próteafélék
  • állat: koala (eukaliptusszal táplálkozik, napi 20 órát alszik), kisemlősök, rovarok, kacagójancsi (kookaburra), bundás tojásrakó (kacsacsőrű emlős: körülbelül akkora, mint egy nyúl; tömött, sötétbarna bundája, széles farka, úszóhártyás lába a vidráéra emlékeztet; nagy, lapos, csőrszerű állkapcsa a kacsáéra hasonlít; egyetlen hátsó testnyílása van a széklet, a vizelet és az ivartermék közös kivezetője: a kloáka; lágy héjú tojással szaporodik)

Ausztrália címerállata, az ausztrál szavannák jellegzetes állata. Közülük a legnagyobb a vörös óriáskenguru. Feje kicsi, mellkasa szűk, mellső végtagjai rövidek. Megnyúlt, erőteljes hátsó ugrólábán sebesen ugrál, közben hosszú farkával egyensúlyozva 8-10 métert is ugrik. Növényevő. Kicsinyét erszényében hordozza.

Tenger

Nemzeti parkjai 

Ausztrália egy egész kontinens, hatalmas kiterjedésű érintetlen területekkel. A szövetségi és tagállami kezelésben lévő, összesen 560 nemzeti park az ország területének 7,55%-ára terjed ki.[4]

Természeti világörökségei 

Az UNESCO az alábbi területeket tekinti természeti világörökségnek:[5]

Történelem 

Őslakosok

Az angolszász gyarmatosítók előtt a kontinensen csak bennszülöttek éltek. Sorsuk számos rokon vonást mutat az észak-amerikai indián népek golgotájával. A 18. századig e szinte teljesen lakatlan földrész Terra Australis Incognita-ként élt az európaiak gondolkodásában; egy kontinens ismeretlen határokkal. A kor térképészei Déli Földnek hívták. Ausztráliát ekkor már mintegy 40 000 éve lakták a bennszülöttek. Az őslakosok a feltevések szerint Délkelet-Ázsiából, a mai Indonéz-szigetek felől érkeztek. A legújabb antropológiai kutatások szerint Ausztráliában vívták az első csatát a Földön, mint ahogy gondolatait is itt rögzítette először az ember. A bennszülöttek kultúrájának minden része a nomád életmódról tanúskodik. A mítoszok szerint őseik óriás kenguruk voltak (vagy kígyók, emuk), akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után eggyé váltak a Földdel (totemek tisztelete innen ered). A bumerángot kb. 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakosok, és csak néhány középső sivatagos területen használta néhány törzs kisebb állatok elejtésére.

Ausztrália felfedezése, gyarmatosítás 

James Cook kapitány hajójának, a HM Bark Endeavour-nak 1988-ban készített mása Cooktownnál

A 15. században a kínai Cseng-Ho admirális több felfedező utazást tett az Indiai-óceánon, de csak a szomáliai Mogadishuig jutott el. A kínaiakat az Indiai-óceánon a portugálok és a spanyolok követték, amikor a 16. században valószínűleg elérték Ausztrália északi partjait. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Jansz volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen, 1606-ban. A földrészt Új-Hollandiának nevezték el. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, mely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, felfedezte Új-Zélandot. A 17. század folyamán a hollandok feltérképezték az általuk Új- Hollandiának nevezett Nyugat- és Észak-Ausztrália partvonalát, de letelepedési szándékot nem mutattak. 1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Wales-nek nevezett és III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én.

Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Minthogy ezért fegyenctelepek nélkül maradtak, figyelmük Ausztrália felé fordult. 1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája 1788. január 18-20-a között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbour-ra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. A első fehér település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. A második flotta, melyet gyakran a „halál flottájaként” is emlegettek (278 elítélt vesztette életét a hónapokig tartó út során az első flotta 48 halálos áldozatával szemben és a túlélők is komoly betegen szálltak partra) érkezése 1790-ben életmentő ellátmánnyal megrakva érkezett. Habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát.

Hamarosan megjelentek a bordélyok, a Bengáliából importált rum és az első gyilkosságokat is elkövették. A rendteremtésre London 1805-ben a vaskezű William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat fellázadt ellene. Utódja, Lachlan Mecquarie által végrehajtott reformok a szabad telepedők számára is vonzóvá tette Ausztráliát. Házakat, közműveket építettek és megnyílt az első bank is; Sydney tíz év alatt várossá lett. 1813-ban kelt át egy expedíció a Kék-hegységen (a Nagy-Vízválasztó-hegység) és pillantotta meg a mögötte elterülő sivatagot. 1817-ben elfogadták Matthew Flinders javaslatát, hogy a földrészt Új- Hollandia helyett Ausztráliának nevezzék.

A bennszülöttek fegyveres ellenállása rendszerint lemészárlásukkal végződött. 1856-ban született az első törvény a victoriai bennszülöttek védelmére, de ekkor már csak 50 000 őslakos élt a kontinensen.

Van Diemen’s Land, a mai Tasmania első települése 1803-ban jött létre és 1825-től önálló kolóniaként működött. Az Egyesült Királyság 1829-ben jelentette be igényét és fennhatóságát Nyugat-Ausztrália iránt, majd Új-Dél-Wales tartományától leválasztva 1836-ban Dél-Ausztrália, 1851-ben Viktória, 1859-ben Queensland és 1863-ban a független és szabad (azaz nem fegyenctelep) Dél-Ausztrália tartományaként az Északi Terület tartományát hívta életre. Viktória és Nyugat-Ausztrália szintén szabad tartományként alapíttatott, később azonban befogadott fegyenceket, akiket az anyaország egészen 1864-ig deportált a kontinensre. Ugyan a földrész nagy része sokáig felfedezetlen maradt 1826-ban vagy 29-ben Nagy-Britannia bejelentette egyeduralmát.

A brit korona 1823-as törvényével (New-South-Wales Act) életre hívta a Legfelsőbb Bíróságot és a Törvénykezési Tanácsot – gyakorlatilag felelős parlamentet. Ezen lépésekkel kívánta a korona bevezetni az angol polgári törvénykezést és rendet. Földkérdésekkel azonban egészen az 1830-as évekig nem foglalkoztak. Eleinte a felfedezők és bennszülöttek kapcsolata békés volt, alapvetően élelem, víz, szerszámok, ruhák és egyéb termékek cserekereskedelmében merült ki. Ez a viszony azonban hamarosan romlani kezdett, amint az őslakosok ráeszméltek, hogy a föld és annak kincsei – amely a megélhetésüket biztosította – veszélybe került. Konfliktusokkal tűzdelt évtizedek után 1835-ben született két megállapodás a gyarmatosítok és az Aboriginal Kulin törzs között 600 ezer hold „megvásárlásáról” Melbourne környékén. Ez és ehhez hasonló ügyletek hatására Sir Richard Bourke, Új-Dél-Wales kormányzója nyilatkozatban jelentette ki, hogy a brit korona képviselőinek érkezése előtt Ausztrália földje senkinek tulajdonát nem képezte. A kérdés ezen irányú megközelítése egészen 1992-ig, a Mabo-ügy esetéig gyakorlatban volt.

Az iparosodás kezdetei, az aranyláz 

1851-ben Melbourne közelében aranyat találtak, pár hónappal később pedig Victoriában, Új-Dél Wales-ben és a Nagy-Vízválasztó-hegységben. Kitört az aranyl

Oldal: Ausztrália
Egzotic World - © 2008 - 2024 - egzoticanimals.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »