Egzotic World

Afrika a maga 30 300 000 km²-nyi területével Föld második legnagyobb kontinense, a szárazföldi területek 20,3%-át fedi le. Több mint 1 milliárd fős népességével^[2] egyben a második legnépesebb is, melyet 5 tenger vagy óceán határol.^[3].

A kontinens lakói az arabok, berberek, szudániak, busmanok, pigmeusok és európaiak, akik főleg a mezőgazdaságból élnek annak ellenére, hogy a megművelt területek aránya csak 6%. A népesség gyorsan nő (a városokban évi 3,5%), melynek egyik példája Kairó, mely a földrész legnépesebb városa, ugyanakkor kiemelkedő a szegénység is, mivel a kontinens lakóinak fele kevesebb mint napi egy dollárból él.

Földrajza rendkívül változatos, legmagasabb pontja a Kilimandzsáró, melynek magassága 5895 méter, ugyanakkor a Szahara sivatagos területe 90-szer nagyobb hazánkénál. Leghosszabb folyója a Nílus (6690 kilométer, egyben a Föld leghosszabb folyója), legnagyobb szigete pedig Madagaszkár. Színes növény- és állatvilágát számos nemzeti parkban védik.

Elhelyezkedése:

Afrikát kelet-nyugati irányban átszeli az Egyenlítő, észak-déli irányban a 0°-os kezdő hosszúságú kör. Az egyetlen kontinens, amely az északi és déli, keleti és nyugati félgömbön egyaránt elhelyezkedik. A 30,3 millió km² területű földrészt Európától a mindössze 14 km széles Gibraltári-szoros és a Földközi-tenger, Ázsiától a csatornával átvágott Szuezi-földszoros és a Vörös-tenger választja el. Afrika nyugati határát az Atlanti-óceán, a keletit az Indiai-óceán jelenti.

Etimológia

Afrika a latin terra africa kifejezésből kapta a nevét, az ókori rómaiak hívták így Afrika általuk ismert, északi partvidékét, ahol hasonló nevű provinciát is alapítottak. Feltehetőleg a latin africa („napfényes”) vagy a görög a phriké („nem hideg”) szóból ered. A Szuda-lexikon további lehetséges etimológiát is kínál, itt ugyanis a tengerjáró karthágóiak (aphroi) legendás királya Aphrosz, az egyik halkentaur, Libüa apja. Lehetséges azonban, hogy ez a késői irodalmi mű már visszafelé gondolkodik, és Aphrosz nevével próbálja megindokolni a már létező Afrika nevet.

A földrész elhatárolása 

Afrika kontinentális határai általában a self szélével azonosak. Nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán aljzata határolja. Csatlakozik még az Antarktika-lemezhez délen. A kontinens geológiai értelemben vett északnyugati határa az Atlasz-hegység déli lábainál van. Északkeleten az Arab-félsziget még félig-meddig az Afrika-lemezhez tartozik. Bár már megkezdte a leszakadást, a Vörös-tenger közepén kialakulóban van az óceáni árok és maga az Arábiai-lemez létrejött. Afrikához az összefüggő szárazföldön kívül csak Madagaszkár és a Kanári-szigetek tartozik.

Afrika a geológiailag nem túl távoli időben – nagyjából húszmillió éven belül – két további részre szakad majd a Kelet-afrikai árok mentén. A földrész a Pangea feldarabolódása idején alakult ki a mai formájában, de magában foglalja az őskratonok egyikét is, így a földtörténet folyamán a kontinens tulajdonképpen mindig is létezett.

Keletkezése és felszíne

Keletkezése

A kontinens alapját képező ősföldet a földkéreg megszilárdult darabjai alkotják. Kőzetanyaguk főleg a kristályos gránit. Ez az ősfölddarab feldarabolódott és megsüllyedt. Az óidőben és a középidőben a nagy részét elöntötte a tenger, és belőle 150 millió év alatt vastag, vízszintes üledékrétegek rakódtak le. Pl.: agyag, mészkő, homokkő. A terület (megemelkedése és tenger visszahúzódása után) vízszintes kőzetrétegekből álló táblás vidékké formálódott. Az újidő elején, a harmadidőszakban erőteljes kéregmozgások hatására a kontinens keleti és déli peremvidéke feldarabolódott. A vetődéses árkokban ma mély tavak sorakoznak. A törésvonalak mentén vulkáni tevékenység nyomán megolvadt kőzetanyag ömlött a felszínre, vulkáni hegyeket emelve, takarókat alkotva (pl.: Kilimandzsárócsoport, Teleki-vulkán). Ezek kőzetanyaga a bazalt. A harmadidőszakban emelkedett ki a kontinens egyetlen gyűrt hegysége, az Atlasz, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Ez a hegységrendszer az Afrikából kiinduló, Európán, majd Ázsián át főleg nyugati, keleti irányba húzódó, fiatal hegységekből álló óriási vonulat. A negyedidőszak elejére kialakult a kontinens mai arculata. Ezután csupán keskeny tengerparti síkságok képződtek. A szárazföld felszínét a külső erők munkája tovább alakította. A folyamat napjainkban is tart.

Felszíne

A kontinens területét a tengerszint feletti magasság alapján Magas- és Alacsony-Afrikára szoktuk osztani.

• Magas Afrika a földrész keleti és délkeleti részét foglalja magába. Felszínét magasan fekvő medencék, magasföldek alkotják. A magasföldeket árokrendszerek tagolják, melyeket vulkáni kúpok tesznek változatossá. A fenti tájak mai felszínének kialakulásában főként a vetődés (röghegységek, árkok) és vulkáni tevékenységük játszott szerepet. Ilyen tájak északkeletről dél fele haladva az etiópiai-, a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföldek. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. Északnyugaton húzódó vonulatai hosszanti völgyeket, fennsíkokat zárnak közre.
• Alacsony-Afrikához eltérő formakincsű tájak tartoznak. A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag. Hazánk kb. 90-szer férne el a területén. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet változás és a szél. A nagy napi hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatagok. A homokká kopott kőzettörmelék a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emléke őrzik az agyagsivatagok. Szudán területén több helyen a kristályos gránittömbök környezetükből kiemelkedő szigethegyeket alkotnak. Találhatók még itt vulkáni kúpok, fiatalkorú törmelékekkel fedett felszínek és magasföldek egyaránt. A Guineai-öböl partvidéke változó szélességű, termékeny alföld. A folyók mentén mélyen benyúlik a magasabb tájak közé. A Kongó-medence központi része megsüllyedt medence, amit minden oldalról meredek peremküszöbök vesznek körül. Egyetlen természetes kijárója van, az Atlanti-óceán felé. A folyó és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a terület közepét.

Földrajz 

Szigetek

Madagaszkár kivételével Afrika szigetei kisméretűek. Madagaszkár 595 ezer km²-es területével a Föld negyedik legnagyobb szigete, Grönland, Új-Guinea és Borneó után. Az Indiai-óceánban helyezkedik el, a kontinenstől dél-keletre, amelytől a 400 km széles Mozambiki-csatorna választja el^[4]. Madagaszkártól keletre található Mauritius és Réunion szigete. További szigetek: keleten Szokotra, a Guineai-öbölben São Tomé és Príncipe, nyugaton a Kanári-szigetek és a Zöld-foki-szigetek.

Hegységek és hegyek

Az öt legmagasabb afrikai hegység és legmagasabb csúcsaik:

A Kilimandzsáró

A fentieken kívül az Atlasz-hegység a 4165 m-es Tubkal-heggyel Marokkóban, a 4562 m-es Meru-hegy Tanzániában és a 4095 m-es Kamerun-hegy Kamerunban szintén a kontinens magasabb hegységei közé tartoznak.

Medencék és fennsíkok [szerkesztés]

Vízrajz

Afrika hegy- és vízrajza

Az esőerdőkkel övezett Gambia folyó, Szenegál

A Viktória-vízesés a Zambézi folyón

Az Oranje folyó naplementekor

Folyók

A kontinens legtöbb folyója a sok csapadékú egyenlítői tájakon ered. A folyók, az óriásfolyamok a lépcsőzetes felszín miatt sok helyen zuhatagosak. Afrika területének közel harmadrésze lefolyástalan, tehát ezekről a területekről nem jutnak el a vizek a tengerbe, óceánokba. Nemcsak a kontinens, hanem a Föld leghosszabb folyama is a Nílus. A Guineai-öbölbe ömlő Niger a kontinens második legbővizűbb folyama. A Zambézi hatalmas zuhataga 122 m magasból dübörögve zúdul le, ez a Viktória-vízesés. Fontos és természetileg is érdekes folyó még az Okavango. Az Egyenlítő mentén elterülő hatalmas medencét a Kongó vízrendszere hálózza be. Vízbőségét tekintve a Földünkön a második. Tölcsértorkolatát az apály-dagály mélyítette ki, amit tengerjárásnak nevezünk.

Tavak 

Afrika nemcsak folyókban, hanem tavakban is gazdag. A Kelet-Afrikai-árokrendszer keskeny, hosszú tavai közül a legmélyebb (és a második legnagyobbja) a Tanganyika-tó. A legnagyobb tava, valamint a Kaszpi-tenger és a Felső-tó után a Föld harmadik legnagyobb tava a Viktória-tó, amelynek nagysága 68 870 km². Ezt követi a Föld második legmélyebb tava a Tanganyika-tó a 32 893 km²-es nagyságával és a Malawi-tó 29 600 km²-rel.

Vízgyűjtő területek 

Éghajlat

A növényzet februárban és augusztusban

Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik, hogy a legforróbb kontinens. Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felmelegedő és észak-déli irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát. A passzátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömb észak-keleti, a déli félgömbön délkeleti passzátról beszélünk. A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki.

• Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő nő. Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj. Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke.
• Az egyenlítőtől északra és délre távolodva, a szavanna éghajlaton a hőmérséklet még mindig magas. Két évszak váltja egymást, egy esős és egy száraz. A csapadék nyáron hull. A hőingás és szárazság a térítők erdős ligetes, majd füves szavanna. A szavannák talaja hasonló az őserdeihez, laterit talaj, de magasabb humusztartalommal. Ilyen tájak: Szudán, a Kelet-Afrikai magasföld, a Kongó-medence északi és déli területei.
• A térítők környékén az állandó leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a kőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehűlés követi. Ezért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodnak az erős fényhez, forrásághoz, jól tűrik a szelet, a csapadékhiányt. Állandó növényi élet csak ott alakulhat ki, ahol természetesen vagy mesterségesen vizet tudnak nyerni. Ezek az oázisok. A sivatagos tájakon valódi talaj nem képződik. Ilyen tájak: északon a Szahara, délen a Kalahári.

Afrika Földközi-tengeri partvidéke és a kontinens déli pereme átmenetet képez a forró és a mérsékelt övezet között. Itt az éghajlat mediterrán. Itt közepes tápanyagtartalmú fahéjszínű talaj képződik. Az éghajlati jellemzők azonban nemcsak az Egyenlítőtől északra és délre váltakoznak, hanem a magashegységekben függőleges irányban is. A Kilimandzsáró-csoport 5000 méter fölé magasodó csúcsait már örök hó fedi.

Növény- és állatvilág

Szavannai táj, előtérben egy Baobabfával

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat